Ha a élelmiszer minőségű szilikon cső lokálisan túlmelegszik, valóban deformációt okozhat. Bár az élelmiszer-minőségű szilikon jó magas hőmérséklet-állósággal rendelkezik, jellemzően 200 °C körüli hőmérsékletet is képes elviselni, szerkezete megváltozhat, ha a helyi területek a tűréshatárát meghaladó hőmérsékletnek vannak kitéve. Különösen akkor, ha bizonyos területeket közvetlenül érintenek koncentrált hőforrások, például forró felületekkel vagy erős hőforrásokkal való érintkezés esetén, ezeken a helyi területeken egyenetlen hőmérséklet-változások léphetnek fel, ami a szilikoncső meglágyulásához, tágulásához vagy deformálódásához vezethet.
A szilikon anyagok hőstabilitása az általános hőmérséklet-eloszlástól függ. Helyi túlmelegedés esetén a hőmérséklet-emelkedés meghaladja a szilikon hőmérséklet-ellenállási határát, különösen jó hődiffúzió hiányában. Emiatt a szilikon cső megpuhulhat a túlmelegedett területen, elveszítve eredeti rugalmasságát és szilárdságát, ami deformálódáshoz, repedéshez és akár megrepedéshez vezethet. Ha ez a deformáció hosszú ideig tartó magas hőmérsékleten történik, a szilikon cső teljesítménye jelentősen csökkenhet, ami befolyásolja tömítését, rugalmasságát és folyadékszállítási hatékonyságát.
A helyi túlmelegedés a szilikon anyagok lebomlásához is vezethet, különösen magas hőmérséklet és oxigén vagy más vegyszerek együttes hatására. A hosszú távú helyi túlmelegedés akár a szilikon anyagok kémiai lebomlásához is vezethet, instabil vagy káros anyagokat termelve, ami befolyásolja a használat biztonságát és az italok vagy folyadékok tisztaságát.
